47. rész

*Írói, E/3 szemszög*

-Nem azt mondtad rendben lesz? –kérdezte aggódva Armin.

-De, biztos csak kimerült. –felelte bíztatóan Rosa.

-Mi történt? -rohant oda a csapat többi tagja. –Lövést hallottunk. –mondta Alica.

Eközben az igazgatónő letörölte a könnyeit, nővére két karját összefonva fektette a mellkasára és felemelkedett a mosolygó holttest mellől. Az erdő fái felé emelte szúrós tekintetét.

-Gondolhattam volna, hogy ezt teszed… -mondta fojtott hangon, miközben arcát eltorzította a harag. –Tudom, hogy még ott vagy! Ne légy gyáva, mutasd magad! –ordította, ekkor már minden szempár az igazgatónőre szegeződött.

-Nem vagyok gyáva és ezt maga is tudja igazgatónő. –szólalt meg egy hang a fák közül. A három testvér egyszerre kapta fel a fejét. -Én csak bosszút álltam a szüleimért. Maga is tudja, hogy a nővérének nem kis szerepe volt a halálukban. –mindenki a fák között közeledő sötét alakot figyelte. –Alexy, Alica csalódtam bennetek –egyre jobban kezdett kirajzolódni a közeledő alakja. -, de Armin benned csalódtam a leginkább. –Andy arcán nem látszottak érzelmek, egyenesen a testvéreit nézte. –Úgy látom szép kis mentőcsapatot hoztatok össze. –nézett végig a többieken, a szeme megakadt Lena-an. –Látom még lélegzik, bár ha az emlékeim nem csalnak akkor nem kéne neki. Rosszul emlékszem, Armin? –kérdezte gúnyosan, felhúzott szemöldökkel Andy.

-Ne most, Andy! –mondta erőtlenül Armin. Nem véletlenül támaszkodott Alexy-re, forgott vele a világ és úgy érezte bármelyik pillanatban elájulhat.

-Miért? Nem szeretnéd megmagyarázni esetleg? Elmagyarázni, hogy az a bukott lány miért van még életben? Vagy elmagyarázni, hogy miért is vagy vámpír? –Armin nem szólt semmit csak továbbra is haragosan nézett a bátyja sárga szemeibe. –Tudod mit? Majd megmagyarázod miután kinyírtam. –mondta, majd Lena-t vette célba. Már csaknem elsütötte a fegyvert, mikor Alica Lena elé állt.

-Csak a holttestemen keresztül! –mondta Alica határozottan.

-Állj félre Alica! –Andy feszülten figyelte, ahogy a húga testével védelmezi azt a bukottat, aki miatt most mind itt vannak, aki miatt Armin vámpír lett.

-Nem! –Alica állta a bátyja tekintetét.

-Hagyjátok abba! –Armin megpróbált a testvére segítsége nélkül közéjük állni, de ez hiba volt. Érezte, ahogy lába alól kicsúszik a talaj. A következő pillanatban ájultan esett össze.

-Armin! –kiáltotta Alica és Alexy egyszerre. Alica képtelen volt a helyén maradni, de Alexy a vállára kapta a testvérét.

-Mi van vele? –kérdezte Andy, hol Armin-ra, hol Lena-ra nézve.

-Valószínűleg a szervezete rosszul viseli a visszaváltozást. –felelte Rosa.

-A mit? –értetlenkedett Andy.

-Lena nem bukott, hanem démon és angyal félvér. Lena hagyta Armin igyon két litert a véréből, amitől most visszaváltozik. –magyarázta el Rosa, miközben még erősebben szorította magához Lena testét.

Egy ideig még Rosa és Andy farkasszemet néztek egymással, de aztán Dimitry tanár úr, aki egy ideje már eszméleténél volt, csak senki nem vette észre felszólalt.

-Most a legfontosabb, hogy a sérülteket biztos helyre vigyétek, vitázni ráértek később is. –mondta, de Andy még mindig Lena-ra célzott a pisztollyal. –Az öcséd neki köszönhetően lesz újra normális. Szerintem gondolkodhatnál a valamit valamiért elv szerint. –Andy nem nézett rá, de mérlegelte, amit mondott, mert ezek után a pisztolyt visszacsúsztatta a zsebébe.

-Rendben van, menjünk, de a lány és Armin az én autómmal jönnek.

-Még mit nem! –akadt ki Rosa.

-Akkor én is veletek megyek. –szólalt meg Castiel.

-Na, azt lesheted! –mondta Andy.

-Akkor én megyek. –szólalt meg Alexy –A saját testvéred ellen csak nincs ellen vetésed.

-Rendben. –felelte Andy beleegyezően.

A többieknek nem tetszett ugyan, hogy vele egy légtérben hagyják Lena-t, de Alexy miatt belementek.

Végül Armint és Lena-t berakták Andy autójának hátsó ülésére, míg Alexy az anyós ülésen foglalt helyet, Andy pedig vezetett.

Alexy-ék háza felé vették az irányt, az ő kocsijuk haladt az élen, míg a többiek őket követték. Az igazgatónőék pedig ott maradtak.

-Mióta tudod, hogy Lena életben van? –kérdezte Alexy.

-Mióta az igazgatónő felkeresett. Ki kellett nyomoznom hol van a nővére, a vámpírlány, akit megöltem. Alapesetben nem vállaltam volna el, de amint elmondta a nevét azonnal rájöttem, hogy ő az, aki miatt a szüleink meghaltak. Erre csak rá tett egy lapáttal, mikor megtudtam mi történt Armin-nal. Régen sokáig nyomoztam azok után, akik szerepet játszottak a halálukban, mindet megöltem, az összes vámpírfajzatot, de Amanda-t mostanáig nem sikerült megtalálnom. Így már teljes a bosszúm… -Andy arcán halvány, hamiskás mosoly jelent meg. Tudta, hogy nem érez egy szemernyi megbánást sem és, hogy ezt kellett tennie, de valahogy nem érezte azt a dicsőítő érzést, amit elképzelt.

Eközben a hátsó ülésen Armin magához tért. Nem nagyon tudott megmozdulni és szemeit is csak résnyire tudta kinyitni. Az első dolog, amit észre vett Lena volt. Meg akarta ölelni, jó szorosan magához akarta szorítani, hogy biztos lehessen benne a lány vele marad és nem tűnik el, de erejéből csak annyi tellett, hogy megfogja a kezét.

Egyszer csak érezte, hogy Lena visszaszorítja a kezét. Először azt hitte képzelődik, de tekintetét a lány arcára emelte és meglátta résnyire kinyitott szemeit. Lena-n látszott az erőlködés, ahogy próbálta nyitva tartani a szemeit. Nem tehetett róla, úgy érezte, mintha a szemhéjai ólomból lennének.

Armin elmosolyodott és még erősebben megszorította a lány kezét.

Lena felfogta az üzenetet és hagyta, hogy szemhéjai lecsukódjanak. Pár perc múlva már békésen szuszogott.

Armin se bírta tovább, szóval így aludtak el kéz a kézben.

Folytatás következik.....