40. rész

*Armin szemszöge*

Lena eltűnt. Nem volt kint és senki más sem látta. Mit akar az a nyomorult vámpírlány elérni? Ez csak szórakozás neki vagy mi van?

-Alica nem hallottál semmi mást? Valamit, bármit, ami alapján elindulhatnánk? –kérdeztem idegesen, miközben az agyam megállás nélkül pörgött.

-Nem semmit…

-Armin nyugodj le egy percre! –mondta Alexy.

-Hogyan?! Lenát épp elrabolta egy pszichopata vámpír és te azt várod el, hogy üljek a babérjaimon és várjak?! –háborodtam fel.

-Nem, nem ezt várom el, de azzal se jutunk semmire, ha itt idegeskedünk. Ki kell találnunk egy tervet. –mondta Alexy. Igaza van.

-Jó legyen. Ötletek? –kérdeztem egy sóhajtás kíséretében.

*Lena szemszöge*

Enyhe fejfájással ébredtem ugyan abban az elhagyatott épületben, ahol elájultam.

Feltápászkodtam a padlóról, ami bárminek mondható csak puhának vagy kényelmesnek nem.

-Végre! Már azt hittem fel se ébredsz! –mondta, miközben fájó nyakamat masszíroztam.

-Miért mutattad nekem ezeket a dolgokat? Ennyi erővel miért nem jutattál eszembe mindent? –tettem fel a legalapvetőbb kérdéseket.

-Visszaadhattam volna egyszerre mindet, de akkor vagy halott lennél, vagy béna. –felelte, miközben a körmeit nézegette.

-És hogy értetted azt, hogy a saját varázslatodat?

-Tudod az előtt boszorkány voltam. Volt egy kis „családi ereklye” a kezemben, amit használni tudtam akkor, amikor töröltem az emlékeidet.

-Miért akartad őket törölni? –szélesen elmosolyodott.

-Kedveském, én el akartalak tenni láb alól csak rosszul sült el. –szó szerint meghűlt az ereimben a vér. –Egész végig ez volt a célom, akkor 8 évvel ezelőtt és most is. Hallottam pár pletykát egy bukott angyalról a Sweet Amorisban. Utána néztem és rád bukkantam. Persze azonnal megakartalak ölni, de abban mi lenne a mókás. Először úgy gondoltam, hogy egyszerűen megöletlek a fiúddal, de ez nem akaródzott összejönni. Tehát alapból a terv ugyan az maradt, csak besegítek egy kicsit.

-Egyáltalán miért akarsz megölni?

-Mondanám, hogy bosszúból, de csak egy részt. Valójában más oka is van, de azt mindjárt megtudod. –mondta, majd mielőtt kérdezhettem volna, ismét hátra rántotta a fejem a halántékomat fogva és abba belenyilallt a fájdalom. 

-Hé, lányok csak óvatosan! Ne keltsetek feltűnést! Csak azért hoztunk el titeket, mert szépen kértétek. Na, meg azért, mert Ellynek szülinapja van… -tette még hozzá halkan.

-Nem lesz baj, anya! –mondta egyszerre a két lány.

A lányok nevetgéltek, forogtak és szaladgáltak.

-Hozok valamit inni. Várj meg itt, jó? –mondta a kicsi én, mire Elly mosolyogva bólintott.

A kicsi én éppen az italokkal sétált vissza, mikor meglátta, hogy Elly nincs ott, ahol hagyta. Körül nézett és elindult valamerre, ő se tudta merre. A vele kb. egy korúak, akik mellett elhaladt mind ugyan arról beszéltek.

-…Fehér haj és vörös szem…

-…Ja, tényleg ijesztő…

-…Azokkal a szemekkel akár démon is lehetne…

-…Nem lehet, fehér a haja…

-…Biztos valami félre sikerült korcs…

Egyre kétségbe esettebben kerestem a húgomat, de végül megtaláltam.

Egy oszlop mögött sírt. Átöleltem és ezzel megnyugtattam. Éppen mondani készültem valamit, mikor hirtelen mindenki elkezdett kifelé futni, miközben azt ordibálták: Tűz van!

A tömegben se én, se Elly nem találta anyáékat, így kifelé kezdtünk futni.

Mikor kiértünk ismét a tömeget kezdtük pásztázni, de ők sehol.

-Hol vannak anyáék és a bátyóék? –sírt egy kis lány.

-Biztos itt vannak valahol. –nyugtatta a mellette álló fiú. (Azonnal felismertem őket, Alexy és Alica.)

-Hé, vigyáznátok a húgomra egy kicsit? –kérdeztem, mire bólintottak. Én pedig elindultam visszafelé.

-Hová mész? –kérdezte a húgom.

-Csak visszanézek, ne félj, nem megyek nagyon be az épületbe. –hadartam el, majd futni kezdtem visszafelé. Hazudtam, mikor azt mondtam nem megyek nagyon be, mert az épület közepébe mentem, ahol megtaláltam a szüleimet.

Ott volt még egy csapat bukott angyal, egy csapat vámpír, a vörös hajú vámpírlány és két másik ember, egy férfi és egy nő. A nő hasán véres folt éktelenkedett, de szapora lélegzetéből megtudtam állapítani, hogy még életben van.

A férfi pedig a karjaiban tartotta a nőt és bíztatta, hogy tartson ki.

Egy oszlop mögött bújtam el és kezdtem hallgatni a beszélgetést.

-Mit akarsz Amanda? –kérdezte anya a vámpírlánytól.

-Az életemet vissza, de mivel azt nem lehet, ez esetben az idősebbik lányod kéne.

-Ez esetben rossz helyen keresgélsz. –mondta az apám.

-Azt kétlem. Nem hagynák itt a drágalátós, kis szüleiket. –ez után harcolni kezdtek, de egyértelmű volt, hogy ez értelmetlen a másik oldalon sokkal többen voltak, így lefogták őket.

-Megkérdezem, szépen hol vannak a lányaitok?

-Menj vissza a pokolba! –kiáltotta anyám, mire Amanda kést vett elő és megpróbálta beledöfni, de én gyorsan reagáltam és a tüzet a kés útjába irányítottam. Amanda keze túl nagy lendületet vett, így megégette magát és fájdalmában felkiáltott. Ezek után csak annyit vettem észre, hogy hirtelen mellettem termett és ellökött az oszlop mögül.

-Lena!? –kiáltottak egyszerre a szüleim.

-Lám-lám, hát mégis csak itt vagy.

Folytatás következik.....