37. rész

Egy hét telt el a könyvtári kalandom után. Éppen ebédidő van és Violával beszélgetek. (Eddig is gyakran beszéltem vele, de sok minden mással is kellett foglalkoznom, így kissé elhanyagoltam.)

-És milyen érzés, hogy már egy hónapja jártok Arminnal? –kérdezte miközben beleszürcsölt az üdítőjébe.

-Egyszerűen hihetetlen, leírhatatlan érzés. Soha nem gondoltam volna, hogy ő is így érez irántam, nemhogy még járni is fogunk. –áradoztam- És nálad mi a helyzet? Hogy mennek a dolgok Alexyvel? –kérdeztem ravasz mosollyal.

-Hát… Sehogy.

-Pontosan mi van köztetek?

-Tudod miután elhívott a bálba azt hittem közelebb kerültünk egymáshoz. Na, jó egy kicsit közelebb kerültünk, de ennyi és még mindig ugyanúgy a barátzóna kellős közepén vagyunk. Beszélünk, meg minden, de gyakorlatilag semmi se történik. –vázolta fel Viola a helyzetet. Ekkor villant fel a kis lámpa a fejemben.

-Mi lenne…-kezdtem volna, de ekkor zörrenést hallottunk fentről és odanéztünk.

Amber állt az ablakban egy vödörrel a kezében, mögötte a barátnői hiénaként vihogtak.

Minden olyan gyorsan történt, mielőtt elfuthattunk volna Amber kiöntötte a vödröt, ami tele volt vízzel. A vödör tartalma pedig sebesen száguldott felénk.

Csak annyira volt időm, hogy a fejem fölé emeljem a kezemet és behunyjam a szemeimet.

Vártam, hogy a víz ránk fröccsenjen, de nem történt semmi. Ez Violának is feltűnhetett, mivel a nevemen szólogatott.

Kinyitottam a szemeimet és Violára néztem, aki a fejem fölé mutatott.

Felnéztem és akkor megláttam.

A víz a fejem fölött lebegett. Hirtelen ismerős fájdalom hasított a fejembe. Egy homályos kép jelent meg a fejemben és egy ismerős párbeszéd hangját hallottam.

-Nézzétek Lena mozgatja a vizet! –szólalt meg egy kislány hangja. Elly…

-Camilla gyere, ezt látnod kell! –ez már egy mélyebb, férfihang volt.

-Most már én is tudok játszani a vízzel.

Minden lassan elhomályosodott, még hallottam, ahogy Viola kiáltozik, de mintha víz alatt lettem volna a hangja alig ért el hozzám.

Valaki elkapott és a karjaiban tartott, ezek után már csak a sötétségre emlékszem.

Arminék házában ébredtem, az ágyam mellett ült Viola, Alexy és Armin.

-Lena, jobban vagy már? –kérdezte Viola, miközben felültem.

-Mi történt? –kérdeztem.

-Amber ránk öntötte a vizet, de te megakadályoztad, hogy a víz elérjen minket, aztán remegni kezdtél, annyit mondtál, hogy Elly, aztán elájultál.

Ekkor tűntek fel Alexyék a színen. Armin elkapott téged, Alexy pedig a földre irányította a vizet.

-Elly… -ismét annak az ismerős kislánynak a hangja csendült fel a fejemben.

-Ki azaz Elly, Lena? –kérdezte Armin. Próbáltam egy arcot társítani a hanghoz, de semmi. Gyerünk! Csak egy hajszál választ el a választól.

Annyira dühítő, csak egy kicsi kéne…

-Nem tudom.

-Hogy lehet az, hogy egyszerre két elemet is képes vagy irányítani? –kérdezte Alexy.

-Nem tudom. Csak egy régi emléket láttam, de az nem magyaráz meg semmit. -ekkor megcsörrent Alexy telefonja, beleszólt, majd kiment.

-Nem tudok róla, hogy a sötét angyalok két elemet tudnának irányítani. –mondta Armin.

-Én sem. –nézett rám tanácstalanul Viola.

Csendben gondolkodtunk míg Alexy be nem lépett.

-Armin, gáz van! Nagyon, nagyon nagy gáz van! –mondta Alexy.

-Mi történt? –kérdezte Armin.

-Alica kórházban van.

Folytatás következik.....