35. rész

Armin begyógyította a harapásnyomot és lementünk vacsorázni. Ma pedig együtt jöttünk iskolába.

Látszólag jól van, de én rajta tartom a szemem. Most, hogy rákényszerül arra, hogy a véremet szívja, feltételezem addig fogja húzni a dolgot, míg el nem éri a határait.

Phu… Ez nem lesz egy könnyű menet.

Ötödik szünetben éppen Arminnal beszélgettem mikor:

-Mi van, máris egy pár vagytok? –kérdezte Amber.

-Semmi közöd hozzá. –Armin szemei összeszűkültek.

-Téged nem is érdekel, ha közben egy másik srácnak csapja a szelet?

-Kiről beszélsz? –kérdeztem.

-Kentinről, ki másról. Arminnal beszélsz most, Arminnal mentél a bálba, de Kentin futott veled a karjaiban végig a folyosón és Kentinnel táncoltál a bálon, mint bálkirálynő. –mondta önelégült mosollyal az arcán.

-Hova akarsz kilyukadni? –kérdeztem.

-Oda, hogy igazi ribanc vagy. Először lecsaptad Castielt a kezemről, majd Armint és ezek után Kentinnek csapod a szelet. –ekkor már többen ránk figyeltek.

-Amber mi nem is jártunk igazából.

-Igazad van csak azért jártunk, mert azt akartad, hogy Lena szenvedjen. Nem is értem mi történt, pedig emlékszel mennyire jó volt? Tudod mikor Lena előtt csókolóztunk? Nem rémlik? Pedig olyan hosszúúú… és szenvedélyes csók volt. –mondta az utolsó mondat szavait lassan artikulálva. Minden idegszálam megfeszült.

-A helyedben nem folytatnám! –mondtam, majd hátra toltam a székem és összehúztam a szemeimet.

-Óóó… Nem tetszik az igazság vagy féltékeny vagy, mert valaki eljátszadozott a játékoddal.

-Ennyi, halott vagy! –mondtam, majd rá vetettem magamat. Hű… Kate nem volt rám túl jó hatással… Ökölbe szorított jobb kezemet ütésre emeltem. Éppen ütni készültem, mikor valaki lefogott hátulról.

-Engedj, kinyírom! –ordítottam.

-Nem ér annyit! –suttogta a fülembe Armin, miközben a szorításból próbáltam szabadulni. –Azt akarod, hogy behívassanak az igazgatóiba? –kérdezte már egy kicsit hangosabban. –de én nem foglalkoztam vele, továbbra is szabadulni próbáltam.

Armin megértette, hogy nem fogom feladni, így egy sóhajtott és feldobott a vállára.

-Tegyél le! –ordítottam és a lábaimmal kapálódzni kezdtem, a kezeimmel pedig a hátát püföltem.

Felkapta a cuccaimat, majd a sajátját és elindult velem a folyosón. Meg sem álltunk az udvaron lévő padokig. Abban a pillanatban hallottam a becsengő hangját, ahogy letett a padra és leült mellém. Nem néztem a szemébe csak magam elé bámultam dühösen, összehúzott szemöldökkel.

-Megnyugodtál? –kérdezte.

-Nem! –feleltem ingerülten. –Minek ráncigáltál ide épp azon voltam, hogy kinyírjam?

-Csak nem akartam, hogy bajba kerülj! Bocsi, hogy törődöm veled! –emelte meg a hangját.

-Nem érdekel!

-Mi van veled? Amber mindig ilyen hülyeségeket hord össze. Akik ismernek, tudják, hogy nem vagy ribanc. Min húzod fel így magad? –most húzta ki a gyufát.

-Még most sem érted?! Nem amiatt akadtam ki! Hogy lehetsz ilyen értetlen? –néztem a szemébe, miközben ordítottam.

-Akkor mi bajod van? –ordított rám ő is.

-Az, hogy egy dologban igaza van FÉLTÉKENY VAGYOK. Már egyszer szerelmet vallottam, de te gyakorlatilag nem válaszoltál semmit. –elharaptam a nyelvemet, de ez most nem tud érdekelni. –Vele pedig csak a színjáték kedvéért is képes voltál csókolózni. –a könnyeimmel küszködtem. –Össze vagyok zavarodva. –egy könnycsepp gördült le az arcomon. –A bálon majdnem csókolóztunk, de te soha nem mondtad, hogy kedvelnél. Mi a fészkes fenét érzel irántam Armin?! –kérdeztem. Már nem bírtam visszatartani a könnyeimet.

-Lena…-a tekintete ellágyult. –Én…én… Ez nem a megfelelő alkalom. Most nem biztonságos tudod.

-Az Istenért csak mond már ki, hogy szeretsz-e vagy nem?! –üvöltöttem, miközben felpattantam a padról.

-Szeretlek! –ordította és kihasználva a pillanatnyi meglepődésemet felállt és megcsókolt. Mikor sikerült felfognom mi történt lehunytam a szemeimet és a nyaka köré fontam a kezeimet.

Egy pillanat múlva egy tűszúrásnyi fájdalmat éreztem a szám szélén és ekkor eszembe jutott az elharapott nyelvem.

Nem foglalkoztam vele még közelebb húztam magamhoz Armint és körülbelül még másfél percig így maradtunk.

Mikor ajkaink szét váltak kinyitottam a szemeimet és tekintetem találkozott az ő még mindig vörös szemeivel.

Kezét a szemfogának a nyomához érintette, mire halkan felszisszentettem.

-Saj-… -kezdte volna, de én nem hagytam, hogy folytassa ismét magamhoz húztam és megcsókoltam belefojtva a szót. Leeresztettem a kezeimet, ő pedig két keze közé fogta az arcomat.

Ez is egy olyan pillanat, amikor azt kívánom, bár soha ne lenne vége. Egyszer igaz, hogy véget ér, de az emlékezetemben ez akkor is, ha csak pár perc végtelen hosszúnak fog tűnni. Később és most is.

Folytatás következik.....