33. rész

Később Armin haza kísért és megvárt míg lezuhanyoztam, átöltöztem és összeraktam a cuccaimat, amik kelleni fognak.

Na, igen Armin nem engedi, hogy egyedül maradjak, így azt mondta hazudjuk azt a többieknek, hogy nálam szerelik a fűtést és felajánlotta, hogy maradjak náluk.

-Kész vagyok. –mondtam –Biztos vagy benne?

-Igen. Az sem a legbiztonságosabb, ha a közelemben vagy, de legalább vigyázni tudok rád.

-Felőlem… -mikor visszaértünk Armin elmondta, hogy nálam „nem működik a fűtés”.

Berendezkedtem a vendégszobában, felhívtam Kiméket, hogy végül meglett Armin, majd dél után beszélgettem Arminékkal és tanultam a következő napra. Így telt el a vasárnap.

Reggel a fürdőbe menet láttam Arminon, hogy valami baja van, de ő olyan gyorsan elviharzott mellettem, hogy semmit se bírtam kérdezni.

Reggelinél élénk volt a hangulat, mindenki beszélgetett és nevetett, de egyszer csak Armin rosszul lett és elszaladt a mosdóba.

Pár perc múlva már indulásra készek voltunk, de Armin még mindig nem jött vissza, így elindultam a szobája felé.

Kopogtam az ajtón, mire Armin megszólalt:

-Menjetek nélkülem! Nem érzem jól magam. –azonnal rájöttem mi baja van. Vér kell neki.

-Nem tudnál kimenni az erdőbe és…

-Már próbáltam, kétszer. Nem maradt meg bennem. –fél perc csend után ismét megszólalt. –Ne aggódj! Megoldom, ti csak menjetek.

-Rendben…

-Armin? –kérdezte Alexy, ahogy visszajöttem.

-Nem érzi jól magát. Nem jön. –mondtam.

Suliban egész nap azon gondolkodtam mit tehetnék Armin ért. Az újonc vámpíroknak naponta vérre van szüksége, de Arminban nem marad meg az állat vér. Én adhatnék neki, de ő nem lenne hajlandó elfogadni.

6 órán, törin eszembe jutott a megoldás.

A gyengélkedőn mindig vannak vértasakok a sérült diákok és a vámpírok számára. Már csak annyit kell tennem, hogy kövi órán, tesin lesérülök, elmegyek oda és mivel a nővér azt mondta nekünk, hogy minden hétfőn 7. órában dolga van, így simán lenyúlhatok egy párat.

Tesin zsámolyugrás volt a feladatunk, így nem esett nehezemre sérülést szerezni. Még meg se kellett erőltetnem magam, mivel kicsit még mindig gyengének éreztem magamat.

Mikor rám került a sor szándékosan kisebbet ugrottam, így szó szerint átestem az egész zsámolyon felhorzsolva ezzel mind két térdemet.

-Jól vagy? –szaladt oda hozzám Viola.

-Persze. –feleltem.

-Elkísérjelek a gyengélkedőbe?

-Nem kell megoldom. Köszi! –mosolyogtam rá, majd bebicegtem az öltözőbe, átöltöztem és a gyengélkedő felé vettem az irányt.

Odabent ahogy vártam nem volt senki, így azonnal hozzá láttam a kereséshez és nem sokkal később egy hűtő ládában megtaláltam a véres tasakokat.

Beleraktam egy párat a torna zsákomba, majd elláttam a sebem. Azt kell mondjam a fertőtlenítés olyan érzés volt, mint mikor valakinek leégetik egy végtagját, de nem baj, mert megérte.

A tesi volt az utolsó órám, így megebédeltem mire kicsöngettek elköszöntem a többiektől akik pedig csak akkor indultak ebédelni és Arminhoz vettem az irányt.

A házban minden csendes volt. Armin valószínűleg a szobájában van. –gondoltam, majd elindultam az ajtajához.

Éppen kopogni készültem, mikor zörgést hallottam belülről és Armin keményen az ajtónak csapta a tenyerét.

-Mit csináltál? Jól vagy? –kérdezte. Először nem értettem, aztán eszembe jutottak a térdeim.

-Nincs semmi bajom. Bemehetek?

-Nem javaslom. –mondta zavartan.

-Rendben, az ajtód előtt hagyok valamit, ha kellenék a vendégszobában leszek. –elindultam a vendégszobába és elkezdtem írni a házimat.

Már eléggé belelendültem, mikor kinyílt az ajtó.

Armin állt az ajtóban az ajtófélfának támaszkodott, majd bejött és leült az ágyra.

-Na, jobb már? –kérdeztem.

-Mi ez egy snickers reklám? –kérdezett vissza.

-Most komolyan.

-Jobb, de hogyan szerezted? –kérdezte.

-Tudod, hogy hétfőnként 7. órában nincs a suliban a nővér és úgy hozta a sors, hogy ma a 7. óránk tesi és én „véletlenül” lesérültem a zsámolyugrásnál. Tehát muszáj volt elmennem a gyengélkedőre, a többit szerintem kitalálod.

-El is kaphattak volna! –csattant fel.

-De nem kaptak! –pimaszul mosolyogtam.

-És mi lesz, ha elfogy, lopsz megint? Egyszer úgy is feltűnik nekik.

-Ideiglenesen akkor is jobb, mint a semmi. –kötöttem bele.

-Rendben feladom! –modta, majd megmutattam neki mit vettünk, ma és megcsináltuk a házit.

Folytatás következik.....