26. rész

"Helloka! 
Bocsi, hogy eddig nem volt új rész. Kárpótlásul úgy tervezem, hogy a megszokottnál hamarabb megírom a következő két részt.
U.i.: Köszönöm a kommenteket! Örülök, hogy tetszik nektek a történet, igyekszem a legjobbat kihozni magamból."

Másnap, kedden már újra az osztály tagjaként indultam iskolába.

Viola ismét az ajtó előtt várt rám. (Úgy látszik ez mostantól így lesz.) Egyébként már tudja, hogy átmentem a vizsgán, mert tegnap lefekvés előtt még gyorsan felhívtam. Az igazat megvallva sok dolog történt és csak akkor jutott eszembe.

-Szia! Hogy vagy?  –köszönt és rám mosolygott.

-Hello! Jól. Te? –visszaköszöntem és viszonoztam a mosolyát.

-Én is jól vagyok. Na, de beszélni akarok veled valamiről gondolom te nem tudod, hogy bál lesz a suliban. – rám nézett, majd mikor látta rajtam a meglepődöttséget folytatta –Farsang alkalmából a suli rendezni fog egy bált, ahova nem kötelező, de a diákok általában párokban mennek el. Azaz téged is fel fog kérni egy fiú ezért készülj fel. –mondta a végét egy kacsintással megkoronázva. Akkor lehet, hogy… Nem, az nem lehet ő nem fog felkérni. Mondjuk, barátok is mennek együtt bálba, de lehet másba van bele zúgva azért nem mondott semmit (csak azt, hogy barátok vagyunk) a vallomásomra akkor: ” –Próbáltam megérteni az érzéseidet, másik nézőpontból tekinteni az eseményekre és arra jutottam, hogy nyugodtan utálhatsz, de tudnod kell, hogy én szeretlek és, ha meggondolod magad én mindig ott leszek és mindig szeretni foglak! Nem kell, hogy a szerelmemet viszonozd, de ha nincs ellenedre lehetünk barátok. –folytattam még mindig őt ölelve, miközben könnycseppek gördültek le az arcomon. Érzem, hogy ő is sír.

-Ne hülyéskedj! Persze, hogy barátok vagyunk, csak nem tudtam hogyan kérjek bocsánatot. Sajnálom…bocsánat! Ígérem jóvá teszem a hibámat! –mondta, majd viszonozta az ölelésemet.”

-Amúgy téged felkért már valaki? –kérdeztem.

-Nem… de reménykedem benne. –mondta szomorúan.

-Ezek szerint van valaki, aki tetszik? –kérdeztem kíváncsian.

-Izé… hát… Igen. –mondta elpirulva.

-Na, és ki az? –kérdeztem ravasz mosollyal az arcomon.

-A-alexy. –mondta alig hallható hangon. Elakartam kezdeni ujjongani és bíztatni Violát (,mivel Alexynek jelenleg nincsen barátnője), de mielőtt bármit mondhattam volna Armin és Alexy szegődött mellénk.

-Sziasztok! –köszönt Alexy, majd utána Armin is. Viola erre még vörösebb lett. –Lemaradtunk valamiről? –kérdezte Alexy, miközben tekintetét az elpirult Violára szegezte.

-Ááá… Higgyétek el semmiről. –mondtam arcomon még mindig ravasz mosollyal. –Csak azt magyaráztam éppen Violának, hogy nem kell aggódnia, mert biztos fel fogja kérni valaki, partnernek a bálba. –hátha Alexy veszi a lapot… -Tényleg nektek van már partneretek?

-Nem még nincs. –mondta Alexy.

-Nekem sincs. –Armin válasza egy kis reményt adott, még senkit sem kért fel. Ez azt jelenti, hogy engem is felkérhet… Mi az? A remény hal meg utoljára. (XD)

-Ideje lenne felkérnetek valakit. Már február van, két hét múlva bál. –szólalt meg a hátunk mögött egy ismerős hang.

-És akkor mi van Rosa? Két hét rengeteg idő. –felelte Armin.

-Szia, Rosa! –köszöntünk Violával.

-Sziasztok! És nem az a lényeg, hanem az, hogy a suli legtöbb fiúja már felkért valakit. Fogynak a lehetőségek és, ha van valaki, akit szeretnétek felkérni azt sürgősen tegyétek. Nehogy valaki elcsaklizza előletek.  –demonstrálta Rosa a helyzetet a két fiúnak.

-Te kivel mész a bálba Rosa? –kérdezte Alexy.

-Egyértelmű, hogy az én Leighemmel. –mondta ujjongva.

-Gondolhattam volna. –mondta Alexy a szemét forgatva. Én és Viola pedig csendbe kuncogtunk.

Az osztályteremben elfoglaltam a megszokott helyemet és ki pakoltam a cuccaimat, majd mellettem ülő Arminnal kezdtem beszélgetni.

-Egyébként kérdezhetek valamit? –mondta, mire én kurtán bólintottam egyet. –Lenne-e… -folytatta volna, de valaki félbe szakította.

-Sziasztok! –köszönt Kentin.

-Szia! –köszöntem vissza –Mit akartál mondani? –fordultam vissza Arminhoz.

-Ááá… Semmit. Szia! –mondta Armin.

Következő szünetben Armin éppen megszólalt volna mikor mindenkinek olyan hang ütötte meg a fülét, amilyen akkor szokott lenni, ha valami felrobban a mikróban. A hangforrása felé fordultunk és Ambert láttuk, akit kaja darabok borítottak. Előtte a keze még mindig az ebédes doboza kinyitott fedelén volt. 

Hmm… Robbanó kajás dobozról még nem hallottam nem rossz ötlet. 

Castiel nevetni kezdett… na, jó röhögő görcsöt kapott. Úgyhogy aki nem Amberön röhögött az azon nevetett, ahogy Castiel röhög. Én személy szerint mindkettőn röhögtem. Mikor már Amber barátnői is beadták a kulcsot és enyhén kuncogni kezdtek a szájukra tett kezük alól a főboszorkány kiviharzott a teremből. Persze a három grácia, Lisa, Charlott és Capucine ijedten követték.

Mindenki erről a kis „baleset”-ről beszélt egész nap. Az órák vége után az ebédlőben beszélgettem Arminnal, Violával, Alexyvel, Kimmel és Rosaval.

-Haljátok, van egy jó ötletem. –mondtam lelkesen. –Szerintem gyártsunk robbanó ebédes dobozokat. Tutira meggazdagszunk. Jó biznisz. –mondtam, mire a többiek támogatni kezdtek.

-Tényleg jó ötlet. –mondta Rosa.

-Benne vagyok. –mondta röhögve Viola.

-Lena beszélhetnék veled… négyszemközt? –kérdezte Armin.

-A hangnemedből ítélve nem robbanó kajás dobozt akarsz elő rendelni, de rendben. –mondtam mosolyogva. Mindenkitől elköszöntem, majd elvittem a tálcámat és már mentem is oda, ahova Armin vezetett.

A kertész klub üvegháza előtt megállt és felém fordult.

-Tudod egész nap azon voltam, hogy ezt a kérdést feltegyem neked. –kezdte –Végre nem zavarhat közbe semmi. –elmosolyodott, mire én a jó ég tudja miért elpirultam –Lena, lennél a partnerem a bálon? –kérdezte mire elkerekedett a szemem. –Persze, megértem, ha mással szeretnél menni vagy ilyesmi…

-N-nem-nem csak meglepődtem. –mondtam, majd elmosolyodtam. –Persze, hogy leszek a párod. A válaszom igen. –mondtam, mire elkerekedtek a szemei és mintha … elpirult volna?!

-Rendben akkor ezt megbeszéltük. –mondta.

Folytatás következik.....