19. rész

*még mindig Armin szemszöge*

Hogy nem vettem észre??? Még jobb kérdés: Miért pont neki kell lenni e???  

Kimentem és az épülethez közel sétáltam fel és alá. Nem tudom elhinni, hogy ő az...., de akkor tényleg csak... nem, nem, nem... Inkább elmentem kicsit aludni, hogy ne kelljen ezen gondolkodnom. Elaludtam, de rémálmok gyötörtek. Szóval zihálva ébredtem dél után 4-kor. Miközben aludtam SMS-t kaptam a bátyámtól:

Nem gondolkodtam rajta elindultam. 5-kor már otthon is voltam, bezárkóztam a szobámba és reggelig ki sem jöttem, még mindig nem tudtam hova tenni azt, hogy Lena volt az, aki segített könnyíteni a szüleim halála okozta terhen. Éppen leértem a lépcsőn és elindultam, hogy megreggelizzek. Mikor Alexy megszólított a lépcső aljánál.

-Szia! Nem vettük észre, hogy hazaértél. Mikor jöttél?

-Szia! Tegnap 5 körül értem haza. – feleltem unottan egy ásítás kíséretében.

-És… Sikeres volt a küldetés?

-Igen. –füllentettem mosolyogva és indultam volna, mert nem akartam, hogy más felé terelje a témát, de nem sikerült.

-Viszont Lena tényleg eltűnt, mindenki őt keresi tegnap délután óta. Megbeszéltük a tanárokkal, hogy ma az egész osztály „szabadságot vesz ki”, hogy megkereshessük. –mondta ki, amitől féltem, most vághatok jó pofát egész nap…Mondjuk ez más, mint múltkor…Nem, nem szabad, hogy bűntudat látszódjon rajtam.

-Ó tényleg, legalább lógunk suliból… -feleltem flegmán.

-Hogy veheted ezt ennyire fél várról? Lena a barátunk és eltűnt! –mondta Alexy idegesen. Nem feleltem csak elindultam a konyha felé. Alexy még egyszer utánam szólt:

-A többiek előtt legalább színlelj egy kis aggodalmat!

Gyorsan megreggeliztem, majd elindultam a suliba.

Mielőtt elindultunk volna Lena keresésére, még csapatokat alakítottunk. Én Violával, Rosaliaval és Alexyvel kerültem egy csapatba. (Amber és a barátnői ma nem jöttek suliba, ennek mondjuk, örülök is. Nem bírtam volna egész nap velük lenni, mert tuti velük lettem volna egy csapatban. Igaz, hogy járok vele, de csak azért, hogy Lenát bosszantsam.)

Út közben beszélgettünk Lenáról és, hogy milyen szörnyű, hogy eltűnt. Persze én csak bólogattam és meredtem magam elé. Egyszer csak Viola megelégelte a hozzáállásomat.

-Tényleg ennyire nem érdekel Armin?

-Nem titok, hogy nem kedvelem. –feleltem.

-Ó…,hogy az a...Francba Armin, mielőtt megtudtad mi Lena, teljesen normális voltál vele. Lásd be, te nem őt, hanem a fajtáját gyűlölöd! –emelte meg a hangját Viola.

-Nem ugyan az? Ő az ami. Ezért nem érdekel mi lesz vele.  –feleltem én is kicsit hangosabban, mire Viola oda jött hozzám és pofon vágott.

-Nem, ő Lena. Egyébként is honnan tudná milyen egy sötét angyal. Nincsen semmilyen emléke róluk, ő mindenről nem rég szerzett tudomást és te a helyett, hogy segítettél volna neki megérteni a dolgokat, összetörted lelkileg. Ezek után csak tovább ártottál neki, pedig ő…Ő szerelmes beléd. -itt meglepődtem.- Úgy hogy ha most nem húzol el, hogy átgondold, amit mondtál nem állok jót magamért. –mondta miközben egy könnycsepp gördült le az arcán. Szó nélkül ott hagytam őket és elindultam hazafelé.

Nem bírom, tovább tagadni Violának teljesen igaza van…Én csak a saját hülyeségem miatt bántottam Lenát, aki semmit sem tett. Miközben egyre nagyobb bűntudatom furdalt, eleredt az eső.

Mikor haza értem azonnal elindultam a testvéremhez.

Amikor odaértem azt mondták küldetésen van és csak este 6-kor ér vissza. Gondoltam felváltom az őrt Lena cellájánál, nem tudom miért, de úgy éreztem ezt kell tennem.

Ugyan azt tettem, mint a múlt fogtam magam és benézetem Lena cellájába. Összekuporodva ült a sarokban, éppen indultam volna kifelé mikor kezével meg fogta a nadrágom szárát és ezt mondta: „ne menj”. Megfordultam. Könnyes rémült arcát látva nem bírta ott hagyni, leültem elé. Csak némán ült és rám nézett, éppen megszólalt volna mikor kezét fejéhez emelte és jajgatni kezdett.

(Ez Lena egyik úgymond „látomása”. Egyébként bocsánat a kép miatt nem tudtam túl profin összerakni.)

-Mi a baj? –kérdeztem.

-Megint itt van! De én nem akarom, hogy itt legyen! Nem akarok bántani senkit! –mondta rémülten. Biztos a hallucinációk. Nem tudtam mit csinálni, akaratlanul is megöleltem. Mikor lépteket hallottam elengedtem és felálltam. Andy volt az és kihívott megbeszélni a Lenával kapcsolatos ügyeket.

-Figyelj, már semmi hasznát nem vesszük szóval meg kéne szabadulni tőle. –mondta Andy teljesen higgadtan.

Folytatás következik…..