17. rész

Néha pár másod percre kinyitódik a szemem, de azonnal vissza is csukódik. Éreztem, hogy valaki a karjában visz, majd berak egy autóba. Egyszer csak az autó megállt és ismét a karjában vitt valaki, majd nem túl kedvesen a földre hajított. Áucs!

Egyre hosszabb ideig bírtam nyitva tartani a szemem, míg végül teljesen vissza nyertem az eszméletem. Egy sötét szobában ébredtem, a sérüléseim nagyon fájtak, de valahogy mégis sikerült fel ülnöm és neki támasztottam a hátam a falnak. Elkezdtem elmélkedni azon, hogy hol is lehetek, de gondolat menetemet egy citromsárga szemű, fekete hajú fiú zavarta meg amint belépett az ajtón.

-Végre felébredtél. –mondta flegmán, enyhe undorral a tekintetében.

-Ki vagy te és hol vagyok? –kérdeztem rekedtes hangon, alig bírok beszélni.

-Jaj, de udvariatlan vagyok! Andy Blackstar vagyok, Arminék bátyja. –mondta. Éppen megszólalni készültem, mikor közbe vágott. – Ne fáradj, a bemutatkozással tudom a neved. Egyébként pedig most az itteni szörnyvadászok szervezetén belüli titkos szervezet bázisán.

-És mégis mi a fenét keresek itt?

-Armin hozott ide mivel a szervezetünk szerint veszélyes vagy. Szóval…-folytatta volna, de megszólalt a telefonom, a zsebében. –Fúú…Te aztán népszerű vagy hallod megállás nélkül hívogatnak. –mondta miközben kinyomta.

-Hé! Az az én telefonom! –mondtam mérgesen.

-Most úgy sem lesz rá szükséged. –felelte, egy mosoly kíséretében.

-Mit akartok? Mivel, ha holtan akartatok volna látni, akkor Armin ott helybe megölt volna.

-Van egy pár kérdésünk hozzád, amire szeretnénk választ kapni. –válaszolta. –Na, kezdjük is! Miért vagy a földön? Hogyan törted meg az átkot és mi célból vagy itt? –tette fel a kérdéseket.

-Nem tudom.

-Próbáljuk meg még egyszer. Miért vagy a földön? Hogyan törted meg az átkot és mi célból vagy itt? –tette fel újra ugyan azokat a kérdéseket.

-Mondom, hogy nem tudom. –próbáltam megemelni rekedtes hangomat.

-Rossz válasz. –mondta majd gyomorszájon rúgott.

-Ha lenne, erőm most kinyírnálak! –mondtam, de ő csak mosolygott rajta.

-Arra nem fogadnék…Na, akkor had halljam a választ.

-Tényleg nem tudom, nincsen semmilyen emlékem 8 éves korom előttről. Az első emlékem az, hogy felébredek a kórházban. –feleltem és ő ismét gyomorszájon rúgott így ment ez még negyed órán keresztül.

-Kezdem unni a rugdosódást. Van egy jobb ötletem. –mondta, majd hirtelen belém szúrt egy injekciós tűt. Ennek hatására elő jöttek a szárnyaim és gondolom a szemeim is el vörösödtek. –Most már egy rossz válasz 5 tolladba fog kerülni.

-Miért nem tudjátok elhinni, hogy igazat mondok? –kérdeztem sírva.

-Ez egyszerű, mert a pokolbéliek mind hazudnak, de a te fajtád még áruló is így ezen nem kéne csodálkoznod. Térjünk vissza a témára! –felelte. Már inkább meg se szólaltam és elfordítottam a fejem, hogy ne lássa a könnyeimet.

A toll kitépkedéses módszer se bizonyult kellemesebbnek számomra. Amik még utána következtek…azokról inkább ne is beszéljünk.

-Na, jó így nem haladunk egyről a kettőre, nem akartam ehhez folyamodni, de nem hagysz másik lehetőséget. –kiment a szobából és egy másik fiúval tért vissza.

-Szóval, ha megharapom szabad vagyok? –kérdezte a srác.

-Igen, de ha újra elkapunk az nem a mi hibánk lesz.

-Áll az alku. –mondta, majd egy pillanat alatt ott termett mellettem és belém mélyesztette szem fogait. Körül belül egy percig szívta a vérem, majd elhajolt a nyakamtól és már ott sem volt.

-Tudod, nem rég kifejlesztettünk egy oltó anyagot, amit ha egy olyan személynek adunk be, akiben vámpír méreg található, akkor az a személy minden kérdésre őszintén válaszol. Olyan, mint egy igazságszérum, de ott vannak a mellékhatások is: hallucinációk és pánikrohamok. –mondta, majd belém nyomta a tűt. 

*Armin szemszöge*

Nem volt nehéz legyőzni, ennél többre számítottam egy sötét angyaltól. Na, most már csak el kell vinnem a bázisra.

Miután megérkeztem:

-Hello, tesó megjöttem. –köszöntem rá a bátyámra.

-Szia, tedd csak a 37-es terembe, aztán indulj haza, holnap suli.

-Rendben, de holnap még vissza jövök segítek vallatni. –mondtam.

-Felőlem. –válaszolta flegmán.

Mikor a földre dobtam összehúzódott és „nyöszörgött” egyet. Szegény….Várjunk csak nem, nem nincsen bűntudatom, mert megérdemelte.

A suliban minden nyugisan ment, mert mindenki azt hitte beteg lett.

Megkönnyebbülést éreztem mikor hazaértem, mivel minden zökkenő mentesen ment. Úgy gondoltam, hogy meg várom, míg a húgom hazaér és aztán elindulok, de ez nem jött össze. Alexyvel már indulni akartunk a keresésére, de csak hazaért.

-Helloka, Alica mostanában szokásoddá vált, hogy későn érsz haza? –kérdeztem dühösen.

-Bocsánat, cs-csak….

-Mi a baj, mi történt? –kérdezte Alexy.

-Hamarabb lett vége a napközinek ezért úgy gondoltam, hogy beugrok az egyik barátnőm munkahelyére, de nem volt ott, azt mondták biztos beteg lett. Ezért elmentem a lakására, de ott sem volt. Aggódtam, ezért vártam egy órát, de akkor sem jött. Így elindultam, haza. –mondta szomorúan.

-Ki az a lány, és hány éves? –kérdeztem, rosszat sejtek.

-Lenának hívják és 16 éves. –francba, most még így nehezebb lesz játszanom a hülyét.

-Ne aggódj biztos csak…Ne félj mi is ismerjük az osztálytársunk, ha holnap nem jön, iskolába megkeressük. Igaz Armin? –mondta Alexy, most kereshetek kibúvót, meg van.

-Hát tudod, tesó én most egy kis ideig küldetésen leszek, így ezt rád kell bíznom. –mondtam. Alexy dühösen nézett rám, majd elfogadta.

Mikor beértem már nagyon késő volt, de Andy megengedte, hogy elvállaljam az éjszakai őrséget Lena mellett. (Annyi volt a feladatom, hogy egy széken kellett ülnöm és vigyázni rá, hogy nehogy bármi is történjen.)

Benéztem Lenához, de azonnal el is kaptam a fejem. Ezek szerint Andy beadta neki a szérumot. Fenébe már megint sajnálom! De miért?

Folytatás következik…..