16. rész

Izgatottan keltem, alig várom, hogy megmutathassam Alexynek az erőmet. Az első órám úgy is elemtanóra, ez kapóra jön.

Szeles idő van ezért felvettem egy sálat, az időjárás kezd őszből télbe fordulni.

A folyosón megláttam Alexyt és megszólítottam.

-Hello!

-Szia! –felelte unottan.

-Van egy meglepetésem! –mondtam mit sem törődve a köszönésével.

-Aha, az jó. –mondta ugyan abban a hangnemben.

-Alexy figyelsz te rám egyáltalán? Mi a baj? –kérdeztem.

-Jaj! –megrázta a fejét –Bocs, csak elgondolkodtam, tudod tegnap jött haza a bátyám és elég nagy felfordulás van otthon –mondta.

-Semmi baj.

-Mit is akartál mondani? –éppen akkor szólalt meg a jelző csengő mikor ezt kimondta.

-Majd meglátod, gyere, menjünk órára.

Az óra elkezdődött, mindenki a gyakorló helyére ment. Megfelelő pózba álltam és elő hívtam a tüzet. 

Így már sokkal egyszerűbb volt, mivel tudtam mire kell gondolnom. Alexy meglepődött, majd elmosolyodott.

-Gratulálok, mikor sikerül először előhívni?

-Tegnap gyakoroltam egy kicsit. –füllentettem.

-Ez szuper, most már gyújtogatni is tudsz. –mondta Armin egy taps kíséretében, miközben elhaladt mellettünk.

-Ne is törődj vele. –mondta Alexy, miközben megvető pillantást vetett testvére felé.

A 4. óránk tesi volt. 10 kör futás (szenvedés) után, a tanár eldöntötte, hogy az egész osztály kosárlabdát fog játszani.

Szerencsére se Arminnal, se Amberékkel nem kerültem egy csapatba.

A tanár feldobta a labdát és elkezdődött a játék.

Amberék csapata, persze nem csalásmentesen 2 ponttal vezetett az óra vége felé. (Akik nem tudnák, azoknak mondom, hogy a kosárlabdában kettesével számolják a pontokat, azaz egy kosár két pontot ér.)

Viola lepasszolta nekem a labdát, ezzel lehetőséget adva nekem arra, hogy pontot szerezzek. Megindultam a labdával, első akadályom Lisa volt, akit sikeresen kicseleztem, a második pedig Charlott, mikor őt is kicseleztem már biztosra vettem, hogy pontot szerzek, de hirtelen feltűnt Armin. Már éppen ugrottam volna, mikor Armin kibuktatta a még földön lévő lábamat, ennek hatására fájni kezdett a tegnapi sebem, ezért elengedtem a labdát és mind a két kezem a sebre tettem. Ez szörnyű ötletnek bizonyult, mivel így fejjel telibe kaptam a padlót. Ezek után minden elsötétült.

A gyengélkedőben ébredtem, körül néztem először azt vettem észre, hogy kint már sötét van, másodszor azt, hogy a nővér is itt van.

-Végre felébredtél, az egyik barátod Alexy hozott ide azt mondta beverted a fejed. –mondta a nővér.

-Igen, emlékszem. –próbáltam felállni, de picit elkezdett fájni a lábam.

-Ezek szerint a lábad is meghúzódott, várj, bekötöm. Tudod a barátod elmondta mi történt, ezért gyanítottam, hogy meglesz húzódva a bokád.

 -Köszönöm, innen már megoldom én is, összeszedem a cuccomat és indulok haza. –mondtam.

-Rendben, akkor, szia! –köszönt el, majd elviharzott.

Mikor becsuktam a szekrényem ajtaját észre vettem, hogy Armin ott áll.

-Jesszus Armin! A szívbajt hoztad rám. –mondtam.

-Gyere a tenger partra. –mondta, majd hirtelen eltűnt.

Gyorsan a tenger partra siettem, ahol meg láttam őt egy kövön ülve egy íjjal.

-Úgy gondoltam lerendezhetnénk ezt minden gyerekes csíny nélkül éretten harccal. –mondta, mire megdermedtem.

-Hülye vagy miféle megoldás ez? –kérdeztem.

-Ha úgy tetszik ez egy kihívás és gyáva, vagy ha nem fogadod el, de csak, hogy ne nyafogj, kérhetsz valamit, ha nyersz. –felelte határozottan.

-Rendben, ha nyerek, megpróbálsz elfogadni. –mentem bele a játékba, mindennél jobban szeretném, hogy kibéküljön velem.

-Felőlem. –mondta vigyorogva és idedobta nekem az íjat, én pedig eldobtam a sálamat. Vigyáznom kell, én csak addig akarom támadni míg el nem ájul, de az ő szándékait nem ismerem.

Próbáltam óvatos lenni, de ő nem kímélt, egyből éles jégkristályokat lőtt ki felém, amik közül kettő sajnos súrolta a lábamat. Tűzgolyókat lőttem ki a kezemből és az egyik eltalálta a karját, sikerült eloltania a tüzet, de kicsit megégett a karja. Hirtelen rossz érzés fogott el, ez nem olyan volt, mint mikor Alicanak segítettem, itt csak Armint bántottam. Ekkor jöttem rá, hogy én nem tudom bántani Armint, egyszerűen képtelen vagyok rá. Sajnos nem hagyott sok időt gondolkodni mivel folyamatosan támadott. Próbáltam kitérni a támadásai elől, de hiába a legtöbb célba talált.

 Még sikerül két jobbost behúznom neki, de az ez után következő támadása akkora fájdalmat okozott, amit már nem bírtam elviselni. Elájultam.

Folytatás következik…..