Titok a titokban: 14. rész

A reggel, a megszokott kerékvágásban telt.

Félve léptem át az iskola kapuját, reménykedtem benne, hogy mikor Ambert és Armint együtt látom az nem fog fájni, de tévedtem.

Nem egyszer mentem el mellettük szótlanul és magamat kínosan érezve.

Most a 7. óra következik, ami nekem külön óra, elemtanóra, vagyis valami ilyesmit mondott Nat. Azt mondta ezen a tanórán meg tanuljuk használni az elemek (tűz, víz, föld, szél) közül azt, amelyiknek az erejét birtokoljuk. Én speciel nem tudom, melyiknek az erejét birtokolom így ez érdekes lesz. (Nem minden lény birtokolja a négy elem egyikét, de a sötét angyalok, a világos angyalok és a különböző idomárok igen.)

Az óra felében elméletet (vagyis beszéltünk a különböző elemek tulajdonságairól, stb.), a másik felében technikát tanultunk. Az elméletet értettem, de a gyakorlat része már nem igazán akart összejönni. A tanár egy ideig nézte a bénázásomat, majd megszólalt:

-Lena, ki fogok melléd jelölni egy segítőtársat, hogy ne maradj le nagyon a többiektől. A segítőtársad pedig… -mondta, majd körbe nézett. –Alexy lesz, ha van lehetőséged próbálj meg szabad idődben is minél többet gyakorolni. –én bólintottam, majd Alexy oda jött hozzám. (Miután neki is szólt a tanár.) Én egy darabig még elszerencsétlenkedtem, mire megszólalt Alexy.

-Ez nem túlbíztató, de majd menni fog. Ráérsz ma órák után, maradhatnánk gyakorolni? –kérdezte.

-Rendben, rá érek, de nekem még ez után van, egy órám meg tudsz várni? –mondtam, majd bólintott. Ezek után azonnal megszólalt a csengő, jelezve ezzel az óra végét. A kövi órám klub tevékenység, én csak szakkörnek hívnom, tehát a következő órám szakkör az edző teremben.

Az óra elején észrevettem, hogy Armin is itt van, szuper miért is lenne másik klubban, ez az én szerencsém.

Különböző fegyverek voltak kirakva, kardok, íjak, dobó csillagok, stb. Én az íjat választottam, az tűnt a legszimpatikusabbnak számomra.

Mikor megfogtam az íjat egy kép villant be:

Már megint egy kép, amin fogalmam sincs, hogy ki van. Olyan ismerős a személy a képen, de nem emlékszem rá.

Nem rágódok rajta tovább, majd ha eszembe kell, jutnia eszem be jut, na, vissza a jelenbe.

Célra tartottam az íjat és lőttem, a nyílvessző pontosan a tábla közepébe talált, először úgy gondoltam szerencsém volt, de miután a következő két nyilam is telibe találta a táblát már nem így gondoltam.

A többi fegyvert is kipróbáltam, de az íjazás ment a legjobban. (Egyébként a szakkör óra úgy működik, hogy van bent egy tanár, de ő csak felügyel minket, hogy ne csináljunk hülyeséget, legfeljebb kérdezni lehet tőle.)

Miután vége lett az órának a tornaterembe mentem, ahol Alexy már várt rám.

Sokszor próbálkoztam eredménytelenül, mire Alexy megszólalt.

-Ne ilyen görcsösen próbáld elő hívni az erőd, érezd az erőd és úgy hívd elő. –mondta.

-Ezt ma vagy 1000-szerre hallom. –válaszoltam.

-Akkor szívesen elmondom 1001-edszerrre is, de, ha jól látom te így is úgy is kapkodni fogsz. –mondta, egy sóhaj kíséretében. Még 2 órán át gyakoroltunk, de nem akart sikerülni.

-Ne szomorkodj legközelebb sikerülni fog. –próbált bíztatni.

-Úgy legyen, de most rohanok dolgozni. Szia! –köszöntem el, majd ő is.

A kávézóban kérdőre vontak a tegnapi miatt a lányok, így el kellett magyaráznom nekik a helyzetet, persze minden természetfeletti cucc nélkül.

*Öt nappal később*

Ma kell levennem a szemkendőt, így izgatottan keltem.

Amber és Armin még mindig együtt vannak és a fájdalom, amit e miatt érzek még mindig nem múlt el. Alexy és a többiek mind azt mondják, hogy ne foglalkozzak velük, de nem bírom elfelejteni Armint bárhogy is próbálom. Alexyvel minden nap gyakoroltunk, de még mindig nem jött elő az erőm.

Bepakoltam a szekrényem be, majd a gyengélkedő felé vettem az irányt.

Rosa már hamarabb beért így ő már ott várt.

-Hello! –köszöntem.

-Szia, na, készen állsz? –kérdezte.

-Aha. –mondtam boldogan.

Elmormolt valami varázsigét, majd mondta, hogy vegyen le a szemkendőt.