9. rész

Hasogat a fejem és nem látok semmit csak sötétséget. Hova kerültem? Hirtelen az eddigieknél sokkal nagyobb fájdalom hasított a fejem be, és minden eszembe jutott.

­­­­­­*Visszaemlékezés:*

Miután lefotózkodtam Arminékkal, úgy döntöttem kimegyek az udvarra és szívok egy kis friss levegőt.

Kimentem az udvarra és leültem egy padra, nem sokkal később éppen indulni készültem, mikor váratlanul valaki elém lépett.

-Hova akarsz menni, Lena csak nem rég jöttél ki. –mondta Amber, miközben két barátnője visszahúzott a padra.

-Tudod én figyelmeztettelek! –szólalt meg, pont akkor mikor én akartam. –Na, mindegy akkor kezdjük. Lisa segít kicsit eligazítani a hajad, miközben Charlott a színén javít. -a végét egy ördögi mosoly kíséretében mondta végig. Én pedig most vettem észre Lisánál az ollót, Charlottnál pedig a rózsaszín festéket. Lisa már emelte az ollót a hajamhoz, én mozdulni se bírtam, mivel Amber és Charlott lefogtak. Hirtelen a semmiből előbukkant Castiel és lelökött a padról, ezzel kiszabadítva a lányok szorításából. Castiel segített felállni, de mikor feleszméltünk Amberéknek már nyomuk sem volt. Ekkor vettem észre, hogy valami folyik a nyakamon, azonnal odatettem a kezem, de mikor magam elétettem meglepődtem, véres volt a kezem. Biztos az olló vágta el mikor Cas ellökött, tényleg Cas! Hirtelen magam elé néztem és észrevettem, hogy Castiel egyre közelebb jön hozzám.

-Sajnálom Lena! –mondta, majd mielőtt bármit tudtam volna mondani szemei elvörösödtek és a szem fogai előjöttek, a következő pillanatban már a nyakamnál volt és belém mélyesztette a szem fogait.

-Castiel… -csak ennyit tudtam mondani nem bírtam többet. Hogy lehet ez? Castiel vámpír?? Vámpírok nem léteznek!! De akkor… Nem értek semmit, kavarognak a gondolataim.

 2 perc után Cas szem fogai eltávolodtak a nyakamtól, de én már nem bírtam tovább elájultam.

Szóval ez történt, de akkor miért felejtettem el, és Cas tényleg Vámpír lenne?? Mielőtt ebben a témában jobban elmerültem volna újabb éles fájdalom hasított a fejembe.

Hirtelen egy homályos kép villant be, majd a gyengélkedőben találtam magam. A fejem már nem fájt, de a hátam annál inkább. Felkeltem, majd a tükör elé sétáltam. 

Amit a tükörben láttam ledermesztett, fekete szárnyaim voltak és a szemeim vörösen izzottak.

Már nem értek semmit. Most mi van???  Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Folytatás következik…..