10. rész

Hirtelen lépések hangjára lettem figyelmes az ajtó felől, gyorsan megfordultam, láttam, hogy lenyomódik a kilincs és a következő pillanatban Viola sétált be.

-Szzz----Szia… -mondta remegő hanggal.

-Viola mi a fene folyik itt? –tettem fel első kérdésemet, a rengeteg közül, melyek a fejemben kavarogtak.

-Rendben, d--de te tudtad, hogy mi vagy? –kérdezte.

-Nem! Semmit sem tudtam. Most sem értek semmit. –mondtam miközben még több könnycsepp gördült le az arcomon.

-Jó. Na, lássuk hol is kezdjem… Misztikus lények léteznek, vámpírok, boszorkányok, sárkányölők, stb. A jelek szerint te egy sötét angyal vagy és nem kéne itt lenned. Neked lent kéne lenned, a pokolban a többi sötét angyallal és démonnal. –itt megállt és rám nézett, szerintem ellenőrizte, hogy mennyire sokkoltak az előző mondatai. Az igazat megvallva eléggé, hiszen egy egész világ dőlt össze bennem. – A sima angyalok, vagy más néven a „világos”, tehát fehér szárnyú angyalok a mennyben vannak. Mi most középen vagyunk, a Földön, itt élnek a különböző misztikus lények, kivéve, ahogy mondtam a sötét angyalokat, a „világos” angyalokat és a démonokat. Itt élnek még az emberek, ők vannak a legtöbben a Földön. Az emberek előtt említett 3 faj nem képes se fel, se lemenni, egy varázslat, vagy egy átok miatt, ahogy tetszik. Ez az átok azért jött létre, hogy megszüntesse a viszálykodást a pokol és a menny között. Volt egy nagy háború nem is olyan régen, amiben nagyon sok lény vesztette életét, főleg a Földiek közül, mivel a két fél mindig a Földön ütközött meg. A szellemek nem bírták tovább nézni a viszálykodást ezért összefogtak. Egyébként nem olyan szellemekre gondolok, amik horror filmekben szoktak lenni, hanem a különböző fajokba tartozó nőkre, a szellemek becenevet amiatt kapták, mert ugyan tudtak intézkedni egyes ügyekben, de a háborúba semmilyen jellegű beleszólásuk nem volt. Tehát ők hozták létre ezt az átkot, de ezek után láthatatlanná váltak és senki se hallott róluk többet. A sötét lények közül csak a vámpírok maradtak a földön.

-Mint Castiel? –kérdeztem, mire meglepődött.

-E---Ezt honnan tudod nem kéne emlékezned. –mondta dadogva.

-Mikor elájultam minden eszembe jutott. –feleltem.

-Ezek szerint a sötét angyaloknak nem lehet kitörölni a memóriáját….az az…. –tehát ő tudja mi történt.

-Mi? Mit csináltatok? –kérdeztem felháborodva.

-Hát… kitöröltük a memóriádat és… eltüntettük a sebedet. –mondta zavarban.

-De miért?

-Egy embernek se szabad tudnia a misztikus lények létezéséről, így muszáj volt. Meg el kellett titkolnunk Castiel miatt nem akartuk, hogy bajba kerüljön.

-Értem, tehát ez volt az, amit titkoltok, már 2 hónapja próbáltam rá jönni mi az, de ezt nem gondoltam volna. –mondtam végig mosolyogva. Már kezdem fel fogni a dolgokat, miért is hitetlenkednék egyértelmű bizonyítékok a szárnyaim és a tegnap történtek.

-Mi? Te gyanakodtál? –kérdezte meglepve.

-Igen. Mióta kihallgattam egy beszélgetést, amit nem kellett volna. –mondtam. –Más emléket nem töröltetek ki véletlenül? –azt a homályos kép biztos egy másik emlék.

-Nem. Miért? –válaszolta.

-Csak, mert mielőtt felébredtem volna egy homályos kép jelent meg.

-Különös. Bocsi erről nem tudok semmit. –mondta.

 –Egyébként én, hogy lehetek itt, ha nem kéne itt lennem? –tettem fel következő kérdésem.

-Nem tudom erre még nem volt példa az elmúlt 8 évben, mióta az átok létezik. –mondta. Ezek szerint erre se kapok választ.

–Viola? Amúgy te mi vagy? –tettem fel egy újabb, a kérdést, ami a szívemet nyomta.

-Sellő. Gondolom a filmekben láttál már sellőket. -válaszolta, most már ő is mosolyogva.

Mielőtt válaszolhattam volna Castiel lépett be. Kicsit zavarban volt.

-Castiel, Lena mindenre emlékszik. –mondta Viola Castielnek.

-Értem, akkor nagyon bocsi, amiért megharaptalak. Az én hibám volt 1 hete nem ittam vért és a vérednek nagyon jó illata volt... Na, jó mindegy azért jöttem, hogy figyelmeztesselek titeket. Armin nem sokára itt van, mert Amber nem bírta tartani a száját. –mondta Cas.

-N---Nem haragszom, de miért baj az, ha Armin ide jön? –kérdeztem.

-Tudod, Arminék szüleit vámpírok és sötét angyalok ölték meg. Ezért Armin minden vámpírt és pokol béli lényt gyűlöl. –mondta Viola. Armin az egyik legeslegjobb barátom Viola mellett, (és lehet kicsi belezúgtam) lehetséges lenne, hogy emiatt megutálna.

Nem kellett sokáig gondolkodnom, mert Armin ekkor szó szerint berontott az ajtón.

*Armin szemszöge*

Ezt nem hiszem el igaz. Én meg elhittem, hogy kedves és normális lány, de nem.

-Ez nem igaz! Nincs elég bajom azzal, hogy van egy vámpír osztálytársam, most már van egy átkozott sötét angyal is. –mondtam dühösen Lena szemébe, amik most lila helyett vörös színben pompáztak.

Idegesen indultan volna a szekrényem felé, de Lena utánam futott.

-Armin, várj! –kiáltotta. Erőt vettem magamon és megfordultam. –Nem is tudtam erről, ez nem ok arra, hogy utálj. Kérlek… -fejezte volna be a mondatot, de félbe szakítottam, nekem ne hazudjon.

-Ne hazudj!- mondtam, majd az erőmmel jeget hoztam létre és meg csikartan a szemét. 

Fájdalmában felkiáltott és a szeméhez emelte a kezét, majd sírva elrohant. Azok a könnyek nem tűntek műnek….. miket is gondolok a pokol béliek mind velejéig romlottak.

       Folytatás következik…..