-Te lennél az új csaj? –szólalt meg a szőke ismeretlen lány.
-Igen. Miért? –válaszoltam. Mi folyik
itt?
-Ő lenne az, aki jobban énekel,
mint én, na ne nevettessetek lányok. – mondta enyhe kuncogás kíséretében.
-Van három dolog, amit szeretnék
kérdezni: 1: Ki vagy te? , 2: Miről beszélsz? és 3: Nem lehetne ezt
elintézni szünetben? – mondtam. (Már elkéstem az óráról, szuper.)
-Ja, tényleg te még nem ismersz Amber
vagyok, Castiel jövő beli barátnője és a lúzerek rémálma, azaz a tied is és rajtam kívül
senki se énekelhet jól a lányok közül, megértetted? Meg, oké csak ezért
tartottunk fel és most menj órára. – mondta, majd Lisa kinyitotta az ajtót
Amber meg belökött rajta. Mikor sikerült visszaszereznem az egyensúlyomat
észrevettem, hogy mindenki engem néz.
-J-Jó napot tanárnő. Elnézést a késésért. –mondtam remegő hanggal, mikor végre megmertem szólalni.
-Lena legközelebb próbálj meg az órám
elejére ideérni és ne a közepén toppanj be a terembe. Ez az első alkalom ezért nem kapsz igazolatlant, de ne forduljon elő többet.
-Nem fog. –válaszoltam, majd leültem
a helyemre.
Eltelt 3 perc az órából (mióta itt
vagyok), mikor Castiel egy papírdarabot dobott át a mellettem lévő padból. Ez ált benne:
Mi volt ez a belépő?
Én rá írtam a választ,
majd visszadobtam a papírt:
Lisa, Charlott, Capucine, meg egy csaj, Amber, aki a jövő beli
barátnődnek állítja magát feltartottak.
Pár másodperccel később ismét hozzám került a papír:
Ó, szóval ez történt. Amber egy beképzelt liba, ő Nathaniel kis
húga. Miről óhajtott beszélni veled?
Leírtam azt, amit értettem az óra előtti bájcsevejből:
Nagyjából ideges volt, mert tudok énekelni.
Mikor Castiel elolvasta
egy mosolyt villantott, de nem írt semmit vissza. Mi járhat a fejében? Az óra
többi része cselekmény mentesen telt. Óra után mindenki elindult az osztályterembe,
mert ott lesz a következő óránk. Közben túlságosan is
elmerültem a gondolataimban, ezért bele ütköztem valakibe. Gyorsan hátráltam
egy lépést és bocsánatot kértem.
-Jaj! Bocsi nem figyeltem.
-Nem baj. Nem te vagy Lena, az új
lány? –kérdezte az ismeretlen, feketehajú és kék szemű fiú.
-De én vagyok. Te ki vagy? –kérdeztem.
-Armin vagyok, osztálytársak vagyunk,
de múlt héten hiányoztam, mert az ikertesóm, Alexy és én betegek voltunk. –válaszolta,
majd meg fordult, mert valaki a háta mögött a nevét kiáltozta.
-Mi az Alexy? –kérdezte Armin a
fiútól, akiről most már tudtam kicsoda.
-A PSP-det a teremben hagytad. Ki ez
a lány? –kérdezte Alexy.
-Ja, tényleg, Lena ő Alexy, Alexy ő Lena. – mutatott be minket egymásnak
Armin.
-Ó…szia, Lena! –köszönt Alexy.
-Szia! –visszaköszöntem.
-Szerintem menjünk órára, mert
mindjárt becsöngetnek. -javasolta Armin.
-Támogatom az ötletet. – mondtam.
-Én is. –mondta Alexy.
Beértünk a terembe, majd elkezdődött az óra.
-Gyerekek osztálytársaitok, Castiel
és Lysander szeretnének valamit mondani, kérlek, hallgassátok meg őket.
Folytatás következik…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése