3. rész

-(Mi? Mi van? Milyen titokról beszél Nathaniel?) – kérdezgettem magamat a nagy ledöbbenés következtében.

-Nyugodjon meg Nathaniel! Keveredés történt, de ez ellen nem tehetünk semmit az első fél év végéig. – mondta az igazgatónő.

-De igazgatónő mi lesz akkor, amikor csoportot kell választania, és mi lesz a különleges órákkal? – kérdezte Nathaniel. Én pedig még mindig nem értek semmit.

-Majd csak hétköznapi csoportba engedjük belépni, a külön órákat pedig, majd kihagyja. – nyugtatta meg az igazgató, miközben egyre kíváncsibb lettem.

-Rendben, majd én gondoskodom róla, hogy melyik csoportba kerüljön. Csak ennyit akartam kérdezni igazgatónő. Viszontlátásra! – mondta Nathaniel, majd kiment az ajtón, miután az igazgatónő is elköszönt.

Az igazgatónő még kb.5 percig bent volt a tanáriban, így én csak utána tudtam kijönni a szekrényből, majd ninja módjára kiosontam a tanáriból. Délután fél négy van még nincs, kedvem hazamenni inkább kiderítem, hogy mi folyik ebben az iskolában. Megvan, láttam egy könyvtárat a lakásom közelében ott lehet, hogy találok valamit a suliról.

Gyorsan oda értem nincs is olyan messze a sulitól. Azonnal elindultam keresni valamilyen könyvet, újságot vagy valami ilyes mit.

Nem találtam semmit. Francba. Abban pillanatban, ahogy ezt kimondtam megpillantottam a számítógépeket. Gyorsan elfoglaltam az egyiket, majd rákerestem az iskola nevére. Kb. 15 percig keresgéltem és tudjátok mit találtam? Semmit.

Hátra hajoltam és sóhajtottam egyet, és ezután olyan dolog történt, amire nem számítottam: a végtagjaim önállóan kezdtek el mozogni. Szó szerint csak mentem, amerre a lábam vitt. Hirtelen megálltam egy szekrénysor előtt és kivettem egy könyvet. Ezek után visszanyertem az irányítást a testem felett. A könyv külseje szörnyen kopott volt, a lapjai pedig sárgák voltak. Megkerestem a címét, ami ez volt: Misztikus lények A-Z. Ebben a sokkos állapotban mi mást tehettem volna kinyitottam a könyvet. Elkezdtem olvasni. Tele volt fura misztikuslényekkel, angyalokkal, sötét angyalokkal, démonokkal stb. ilyenekkel.

-Lena! Te vagy az? - A gondolatmenetemet egy ismerős hang szakította félbe. A hang forrása felé fordultam és megláttam Nathanielt.

-Aha. Szia! – elindult felém és meglátta a könyvet.

-T-Te hiszel a misztikus lényekben? – kérdezte úgy, hogy közben látszott rajta a felszültség, de vajon miért lett feszült.

-N-Nem cs-csak a kezem ügyébe akadt. – Ez volt a legjobb érv, amivel elő tudtam rukkolni. Jobb, mint, ha azt mondtam volna, hogy képzeld Nathaniel az úgy volt, hogy kihallgattam a beszélgetésedet az igazgatónővel és ide jöttem információkat szerezni a suliról. Aztán a kezeim és a lábaim önálló életre keltek és kivettem ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy őrültnek nézne.

-Értem és milyen könyvet keresel?- kérdezte most már nyugodtabban.

-Valami jó kis fantazit szeretnék olvasni. – válaszoltam.

-Sajnos én nem ismerek jó fantázia történeteket, de tudok neked ajánlani egy jó kis krimit.

-Az is jó lesz. – mondtam mosolyogva. Ő közben elment, majd egy könyvel a kezében tért vissza.

-Tessék, ezt a könyvet tudom neked ajánlani. –mondta, majd a kezembe nyomta a könyvet.

-Rendben, köszi. Szerintem én most indulok is haza miután kikölcsönöztem ezt a könyvet.

-Haza kísérjelek? – kérdezte.

- Rendben nem bánom. Már úgy is sötét van kint. – mondtam. Kikölcsönöztük a könyvet, majd elindultunk.

Sokat beszélgettünk és nevettünk, míg haza kísért, el is felejtettem a sok különös dolgot, ami ma történt. Mikor a megérkeztünk elköszöntünk egymástól, ő haza ment én pedig mentem aludni.

Folytatás következik…..