2. rész

Az ütközés közben a kezemből kiestek a könyvek, a fiú kezéből pedig a lapok. Az ezek után következő pillanatban már a földön voltam, a könyveimmel együtt. A fiú gyorsan reagált a helyzetre, felállt, majd a kezét nyújtotta felém:

-Bocsánat, hagy segítsek.– mondta enyhén vörös arccal, miközben még mindig felém nyújtotta a kezét. Megfogtam a kezét, majd a következő pillanatban felsegített a földről, felszedte a földre hullott dolgokat, majd visszaadta a könyveimet.

-Nagyon megütötted magad? – kérdezte.

-Nem, jól vagyok. Amúgy Lena vagyok, az új lány. – válaszoltam.

-Én pedig, Nathaniel vagyok a DÖK elnök, örülök, hogy megismerhetlek. – mutatkozott be ő is udvariasan.

-Én is örülök. Pont téged kerestelek a beiratkozással kapcsolatos ügyek miatt. – válaszoltam.

-Akkor gyere velem a DÖK-ös terembe ott, megnézem a papírjaidat. – mondta, majd elindultunk a terembe.

Mikor odaértünk kinyitotta az ajtót és udvariasan előre engedett, majd ő is belépett és becsukta az ajtót. Én leültem egy székre, míg ő kikereste a papírjaimat.

-Úgy látom, a papírjaid rendben vannak. Csak két dolog hiányzik: egy igazolvány kép és a beiratkozáshoz szükséges 25 dollár. – mondta fél perc csönd után. Számítottam rá, hogy ezeket fogják kérni ezért magammal hoztam egy régi fényképemet, amit még Ken készített, nem nagyszám, mert nincs túl sok képem, de ez volt az egyik legjobb:

-Számítottam rá, hogy ezt fogod, majd mondani tessék, itt van a 25 dollár és az igazolvány kép. – mondtam, majd át adtam neki.

-Rendben akkor minden meg van. – mondta, majd ismét rá nézett a papírjaimra. – Tessék itt az órarended. – miután ezt kimondta azonnal átnyújtotta az órarendemet. - A te szekrényed a 206-os és … - itt egy kicsit megállt, úgy láttam, mint ha meglepődött volna. – és a 10.C osztályba fogsz járni. – fejezte be a mondatot 5 másodperc után.

-Miért álltál meg a mondat közepén? – kérdeztem meg, mert furcsálltam, amiért meglepődött.

-Semmi miatt csak úgy látom, osztálytársak leszünk. – mondta, majd eltette a papírjaimat. Ezt annyira nem hittem el neki, mert nem tudom, hogy mi furcsa van ebben, de viszont nagyon örülök, mert legalább már 2 embert ismerek és az egyikük biztos, hogy az osztálytársam lesz (azért csak az egyikük, mert Irist elfelejtettem megkérdezni). Most hirtelen egyszerre eszembe jutott, hogy 10 perc múlva becsöngetnek.

-Kösz a segítséget, de most már elindulok az osztályterembe, mert mindjárt becsöngetnek. Jössz te is? – kérdeztem.

-Nem még el kell intéznem egy párdolgot, de te menj nyugodtan.– válaszolta.

-Akkor, szia! – köszöntem el.

-Szia! Találkozunk az osztályteremben. – köszönt el ő is, majd elindultam az osztályterem felé.

Mikor beléptem a terembe mindenki engem bámult, erre illik az a szólás, hogy: Úgy bámultak, mint borjú az új kapura. Gyorsan kerestem egy helyet ez nem volt túl nehéz, mert csak két szabad hely volt egy az 1. sorban és egy leghátul egy értelmű, hogy a leghátsót választottam. Azért, mert nem akartam azt, hogy hogyha elszúrok valamit, azt mindenki lássa. Egyszer csak egy ismerős alak lépettbe, a terembe Iris volt az. Tehát ő is az osztálytársam lesz, ez szuper. Rögtön utána lépettbe Nathaniel is. Integettem nekik és ők visszaintegettek, majd leültek a helyükre.

Az első 3 óráig nem történt semmi szokatlan, de a 4. óra közben egy vörös hajú fiú lépett be a terembe.

-Örülök Castiel, hogy beméltóztattál fáradni az órámra. – mondta a tanár. A fiú meglepődve nézte, hogy csak az első sorban van hely gondolom én ültem a megszokott helyére. Így egy sóhajtás kíséretében leült az első padba. Meg várta az óra végét, majd odajött hozzám.

-Tudod ez itt az én helyem, úgy hogy állj szépen fel és húzz el. – mondta egy elégedett mosoly közepette. A történtekből leszűrtem 2 dolgot, azt, hogy ő az osztály rossz fiúja és azt a mosolyt nekem kell letörölnöm a képéről.

-Figyu tisztázzunk egy párdolgot. 1: Nem látom rajta a neved ez az iskola tulajdona okoska. 2:Nekem te ne dirigálj! – mondtam meg neki a frankót, amire kicsit meglepődött. A többiek pedig már mind minket néztek.

-Húú…. Új létedre elég pimasz vagy. Jól van, oldjuk meg ezt a dolgot higgadtan. – mondta, majd fogta magát és elküldte az első padba a mellettem ülő gyereket és leült a helyére.

Ezek után becsengettek énekórára és belépett a tanár a terembe. Hirtelen fura érzésem támadt, valahonnan olyan ismerős a tanár arca, de nem tudom eldönteni, hogy honnan.

-Jó reggelt, gyerekek! – köszönt nekünk miután elhangzott a csoportos köszönésünk. – Hallottam, hogy új tanuló van az osztályban. Ki az? – kérdezte és erre én kicsikét megszeppentem, mert féltem a bemutatkozástól.

-Én. Lena Smith a nevem. – mondtam és láttam a tanár úron, hogy valamiért meglepődött.

-Lena mutatkozzbe kérlek. – mondta.

-Ahogy hallottátok Lena Smith a nevem, szólítsatok nyugodtan Lenának, 16 éves vagyok, egyedül élek a városban, mert a szüleim hol létéről régóta nem tudok semmit és imádom a zenét. – mondtam ezzel viszonylag gyorsan letudva a bemutatkozást.

-Rendben most énekelj valamit. Nem számít, ha nem tudsz, azért próbáld meg. – mondta és attól, amit mondott megállt bennem az ütő.

-Jól van, megpróbálom. – majd elkezdtem énekelni a kedvenc klasszikus dalomat és legnagyobb meglepetésemre nem is voltam rossz, sőt szuper voltam ezen nagyon meglepődtem.

-Szép volt Lena gyönyörű hangja van, most már leülhet. – mondta a tanár, majd egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében leültem. Az órán nem történt semmi szokatlan csak énekelgettünk, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon honnan ismerem én ezt a tanárt.

Miután véget ért az óra mindenki elindult ebédelni, de én ki akartam deríteni ki ez a tanár. Hirtelen eszem be jutott, hogy a tanáriban biztos minden kiről van dosszié. Miután megebédeltem elbújtam és meg vártam, hogy mindenki kimenjen a tanáriból, majd beosontam.

-A tanári elég tágas így nehéz lesz megtalálni az iratokat. – gondoltam, de nem lett igazam mivel rögtön kiszúrtam a szekrényt, ahol a dossziék vannak, de hirtelen magas sarkúk kopogását hallottam meg. Ezért elbújtam az egyik üres szekrénybe, amelyből tökéletesen lehetett látni az egész tanárit.(Mivel volt pár kis rés rajta.) Ezek után az igazgatónő lépettbe mögötte Nathaniellel.

-Miről akart velem beszélni Nathaniel? – kérdezte az igazgatónő.

-Lena Smithről. Hogyan Kerül hetet a c osztályba? Mi lesz, ha megtud valamit a c osztály titkáról? - kérdezte Nathaniel és ez után a mondat után szó szerint leesett az állam.

Folytatás következik…..